Az eddig elfogadott elmélet szerint az univerzum tágulása felgyorsul
Évtizedeken át a tudósok egyetértettek abban, hogy az univerzum tágulása gyorsul, amit az 1990-es évek szupernóva-megfigyelései alapján állapítottak meg. Ez a felfedezés 2011-ben fizikai Nobel-díjat eredményezett.
Egy friss kutatás azonban most megkérdőjelezi ezt az alapfeltevést. A dél-koreai Yonsei Egyetem kutatói torzítást fedeztek fel a korábbi mérésekben – különösen a szupernóvák fényességének értékelésében –, ami drámaian befolyásolhatja a kozmikus tágulásról alkotott képünket.
Az új eredmények szerint az univerzum tágulása lassulhat
A tanulmány több mint 300 Ia típusú szupernóva részletes elemzésén alapul. Ezeket a csillagrobbanásokat a csillagászok eddig úgynevezett „standard gyertyákként” használták a távolságok méréséhez, mivel fényességük állandónak hitték.
Az új adatok azonban azt mutatják, hogy a csillagok kora jelentősen befolyásolja a robbanás fényerejét.
- A fiatalabb csillagok gyengébb robbanásokat produkálnak.
- Az idősebb csillagok ezzel szemben fényesebbek.
Még a standardizálás után is 0,03 magnitúdós eltérés marad minden milliárd éves korkülönbség esetén. Ez a kis eltérés torzítja a távolságméréseket, és így az univerzum tágulásának számításait is.
A mérések eltérő korú csillagokat hasonlítottak össze
A kutatók kimutatták, hogy a közeli és a távoli szupernóvák átlagosan 5,3 milliárd év korkülönbséggel rendelkeznek.
Ez a különbség elegendő ahhoz, hogy a korábbi adatokban a gyorsuló tágulás illúzióját keltse – valójában azonban mérési hiba okozhatta a jelenséget.
Új fény vetül a sötét energia rejtélyére
A kutatást 2025. november 6-án publikálták a Royal Astronomical Society folyóiratában (Monthly Notices).
Yong-wook Lee professzor kutatócsoportja bemutatta, hogyan módosul a kozmológiai kép, ha figyelembe vesszük a szupernóvák „szülőcsillagainak” életkorát.
Ez a megközelítés megkérdőjelezi az úgynevezett ΛCDM-modellt, vagyis a modern kozmológia standard modelljét.
Lee professzor így fogalmazott:
„Elemzésünk azt mutatja, hogy a felgyorsult terjeszkedés már véget ért.”
A hatás különösen akkor vált nyilvánvalóvá, amikor az új adatokat más kozmikus mérésekkel – például a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzással (CMB) és a barionakusztikus rezgésekkel (BAO) – vetették össze.
