A régészek egy fejlett Mamluk alagútrendszert tártak fel az Izraeli Gan Hashelosha Nemzeti Parkban. A rendszer különlegessége, hogy gravitáció és vízimalmok segítségével cukornádat dolgoztak fel, ami a korszakban igazán innovatív megoldásnak számított.
Mamluk alagútrendszer: gravitáció és folyadék, mint játékváltó
A Mamlukok háborús dinasztiaként váltak ismertté, eredetük katonai rabszolgákhoz vezethető vissza, és uralmuk a 13–16. század között terjedt Szíriára, Egyiptomra és Izraelre.
A Gan Hashelosha parkban feltárt alagútrendszert a cukornád feldolgozására használták, amely akkoriban az egyik legfontosabb árucikk volt. A Mamlukok a vulkáni kőzetbe ásták az alagutakat, majd só és édesvíz keverékével árasztották el, miközben egy lejtőn működő malom kerék forgott, amely az őrölt cukornádat dolgozta fel.
Amos Frumkin professzor, a geológiai tudományok szakértője szerint:
„Ez a felfedezés elmossa a határt az ipari régészet és a hidrológia között. A középkori mérnökök nemcsak a szűkösséghez, hanem a rendelkezésre álló erőforrásokhoz is alkalmazkodtak, a vizet fenntartható energiaforrássá alakítva.”
Innovatív feltalálók és fejlett mérnöki tudás
A Mamlukok rabszolgaságuk ellenére fejlett adminisztratív és mérnöki rendszert alakítottak ki. Hidakat, cukorgyárakat és vízellátó rendszereket építettek, amelyeket adókból és kereskedelemből finanszíroztak.
A cukor luxuscikknek számított: a 14. századi Egyiptomban a Mamlukok évente 30 000 tonna cukrot termeltek, amelyet Európába exportáltak. Építészetük, például a Hassan Szultán mecset Egyiptomban, valamint tudományos elméleteik is jelentősen formálták az iszlám világot.
Bár 1517-ben szultanátusuk az Oszmán Birodalom támadása alá esett, a Mamlukok a 19. századig megtartották helyi elitként gyakorolt befolyásukat.
