Akár kis beszélgetésről, akár komoly beszélgetésről van szó – a megfelelő kommunikáció megkönnyíti a mindennapokat. Néhány sablonos kifejezést azonban jobb elkerülni a beszélgetések során.
Maradjon világos és egyértelmű!
Ne bonyolítsa túl a dolgokat bonyolult nyelvezettel és szakszavakkal. Egyszerűen fogalmazza meg az ügyét – természetesen a beszélgetőpartneréhez igazodva. Ha bonyolult magyarázatokba bocsátkozik, vagy meggondolatlanul beszél, előfordulhat, hogy gyorsan elveszíti a hallgatóság figyelmét. Ezért fontos, hogy a mondatait egyértelműen fogalmazza meg, hogy semmi ne maradjon tisztázatlan.
Pszichológusok szerint: empátia és aktív hallgatás
Az empátia kimutatása és az aktív hallgatás egy beszélgetés során Carl Rogers pszichológus beszélgetésvezetési taktikájára vezethető vissza. Szerinte az empátia kifejezése együtt jár a másik fél megbecsülésével. A beszélgetőpartner úgy érzi, hogy figyelnek rá, és Önnek is könnyebb lesz beleélnie magát a másik fél érzelmi világába.
Az aktív hallgatás technikái segítenek abban, hogy megfelelően jelezze, hogy megértette, miről szól a beszélgetés. Kövesse és értse meg aktívan a mondottakat, például figyelmes szemkontaktust tartva, bólintva vagy mimikával és gesztusokkal jelezve, hogy követi a beszélgetést – vagyis figyeljen a nonverbális kommunikációjára. A megfelelő megjegyzések vagy visszakérdezések is jelezhetik, hogy megértette a mondottak tárgyi és érzelmi tartalmát.
„Minden tisztelettel…”
Aki így kezdi a mondatát, az általában valami kifogásolnivalója van, és ezt a kifejezést arra használja, hogy előre bocsánatot kérjen a mondandójáért, és így elkerülje a kritika veszélyzónáját. És függetlenül attól, hogy mi következik ezután a sablonos kifejezés után: legtöbbször éppen ebben a pontban hiányzik a tisztelet a beszélgetésből.
Ne hagyja magát vitába keverni, hanem ellenőrizze, amit mond, és mutasson őszinte tiszteletet beszélgetőpartnerének – így legtöbbször tisztelettel fogják viszonozni. Hasonlóak az olyan mondatkezdetek is, mint „Nem akarok gorombának tűnni, de …”
2. „Mindig” és „soha”
Ha a beszélgetést általánosítással kezdi, a beszélgetőpartner könnyen védekező módba kerülhet. Ügyeljen arra, hogy ne általánosítson a cselekedetekre. Írja le azokat a helyzeteket, amelyek felkeltették a figyelmét, és használjon olyan szavakat, mint „gyakrabban”, „hosszabb ideig” vagy „időnként”.
3. „Lehet, hogy ez bután hangzik…”
Ne keltsen ezzel a bevezetővel nem megfelelő elvárásokat azzal kapcsolatban, amit valójában mondani szeretne. Nem kell magát és gondolatait lebecsülnie azzal, hogy „butának” nevezi őket. Az Ön beszélgetőpartnere egy ilyen bevezető után általában egy többé-kevésbé „butaságra” számít, vagy meglepődik, hogy miért is szeretne egyáltalán beszélni erről.
4. „Pontosan tudom, hogy érzel…”
Nem, általában senki sem tudja száz százalékig, hogy egy másik ember hogyan érezhet. Mindenki egyedi az érzéseivel és gondolataival. Ami jó kísérletnek indul az empátia kimutatására, gyorsan visszaüthet. Beszélgetőpartnere ezt a mondatot hallva úgy érezheti, hogy félreértik vagy lebecsülik az érzéseit. Ehelyett megkérdezheti a személyt, hogy szeretne-e tovább beszélni a helyzetéről és érzéseiről.
5. „Mint már mondtam …”
Ez a mondat bizonyos helyzetekben gyorsan passzív-agresszív vagy ideges hangnemet sugallhat. A mondat kezdete úgy értelmezhető, mintha figyelmetlenséget akarnál feltételezni a beszélgetőpartneredről. Ha ez a kijelentés elkerülhetetlen, akkor átválthatsz a „mi” használatára a beszélgetésben: „Ahogy megbeszéltük…” vagy „Igaz, még mindig úgy gondolom, hogy a mi ötletünk jó…”.
