Mindenki az energia-megtakarításról és a digitalizációról beszél, de évente kétszer még mindig a napórák korában élünk.
Vasárnap éjjel több millió óra mutatója fordul vissza. Számítógépek, autók, fűtőberendezések, ébresztők – minden újra lesz hangolva.
Magyarország teszi, amit mindig is tett: megfordul, bólint, és megy tovább. A rituálé megtörténik, bár ma már alig érti valaki, miért is.
Eredetileg a cél az energia-megtakarítás volt. Ma ez a hatás annyira elhanyagolható, hogy az árammérőn alig lehet észrevenni. Ennek ellenére az ország továbbra is ragaszkodik egy olyan szabályhoz, amely régen anakronizmussá vált – akárcsak a fax a hivatalokban vagy a papíralapú receptek az orvosi rendelőkben.
Egészség, alvás, biztonság – érvek, amelyeket senki sem vesz komolyan
Az orvosok évek óta figyelmeztetnek: az óraátállítás megzavarja a cirkadián ritmusunkat. Szívrohamok, alvászavarok, koncentrációs problémák – mindezt empirikus adatok is alátámasztják.
Különösen a műszakban dolgozók és a gyerekek szenvednek: a szervezetnek napokra, néha hetekre van szüksége az alkalmazkodáshoz.
Az óraátállítás a közlekedésben is érzékelhető: az azt követő napokban a balesetek száma enyhén megemelkedik, mivel a szervezetnek újra kell hangolnia a fényhez való alkalmazkodást.
De semmi sem változik.
Amíg a vállalatok milliókat fektetnek a rugalmas munkarend kialakításába, addig a politika továbbra is arra kényszerít mindenkit, hogy évente kétszer kollektíven eljátssza az időzóna-váltást.
Gazdasági logika? Semmi!
Az erőfeszítés óriási, és szinte senki sem méri fel.
A légitársaságoknak módosítaniuk kell a menetrendet, a szerverek óráit újraszinkronizálják, a műszakos dolgozók túlóráznak.
Az iparban a gyártósorokat átmenetileg leállítják, hogy elkerüljék az ütemezési hibákat.
A szállodák és call centerek újraszámolják a munkaidőt, a nemzetközi megbeszélések pedig egy órával eltolódnak – ami globális kommunikációs zűrzavarhoz vezet.
