A komposzt nagyon hasznos: a zöldhulladék helyben értékes humusszá alakul, amivel elláthatjuk a növényeket és javíthatjuk a talajt. Hasznos tudnivalók és tippek a szerkesztőségből.
A kertben egész évben sok növényi maradvány keletkezik. Kár lenne egyszerűen kidobni őket. Érdemesebb saját kertünkben komposztálni. Ahogy a természetben, a komposztban a zöldhulladékot a talajlakó élőlények munkája földdé alakítja át. Ez a föld humuszt és tápanyagokat tartalmaz, amelyekre a növényeknek szükségük van a növekedéshez.
Sokoldalú haszon
A komposztföldet a „kertész aranyának” is nevezik, és valóban sokféleképpen spórolhatunk vele. Nem kell a levágott növényi részeket a biohulladékos zsákba vagy hulladéklerakóba vinni. A kész komposzt számos növény számára kiváló trágyaként szolgál, így kevesebb vagy egyáltalán nem kell műtrágyát vásárolni. Emellett a komposzt javítja a kert talaját is: a homokos talajban, amely gyorsan kiszárad, növeli a vízmegtartó képességet, míg a durva komposztrészecskék a kötött, agyagos talaj levegőztetését segítik.
Komposztálás bármikor
Komposztálni bármely évszakban lehet. Ősszel a lehullott leveleket rögtön felhasználhatjuk. Télen a metszett ágakat és gallyakat helyezhetjük a komposztra. Tavasszal a talajlakó szervezetek aktivitása ismét fokozódik, és a nyári hónapokban különösen hatékonyan bontják le a zöldhulladékot. Ezt onnan is észrevehetjük, hogy egy nagy halom sövénymetszés pár nap alatt összeesik a komposzton.
Szorgalmas segítők
Számos mikroorganizmus és apró élőlény dolgozik a komposzthalom belsejében. Egy baktérium- és gombahadsereg indítja el az ún. rothadási folyamatot, amelynek jele a hőmérséklet emelkedése a halom felső rétegeiben.
Az első lebontási fázis után más talajlakó állatok, például ezüstrepkék, ugróvillások, fonál- és trágyaférgek lépnek akcióba, és tovább bontják az organikus anyagokat. Ahhoz, hogy egy új komposztban ez a „rothadók közössége” megjelenjen, kérhetünk egy lapátnyi anyagot a szomszéd komposztjából, vagy vásárolhatunk komposztindítót és gilisztákat a boltban.
A komposztáló helyének megválasztása
A komposzttároló helyét a benne dolgozó talajlakó élőlények igényeihez is igazítani kell: az árnyékos és nyirkos helyeket kedvelik, közvetlen napsütés nélkül. A bokrok vagy magas évelők árnyékot adnak, és eső illetve belátás elleni védelmet nyújtanak ennek az általában kevésbé mutatós gyűjtőhelynek.
A konyhai hulladékok rövid úton való elhelyezéséhez ideális, ha a komposzt a házhoz közel található. Fontos továbbá, hogy legyen elegendő hely a komposztálással kapcsolatos munkákhoz, és szilárd burkolatú út vezessen a tárolóhoz.
A komposzttárolót saját kezűleg is elkészíthetjük, vagy beszerezhetjük a kereskedelemben, ahol különféle anyagból készült változatok közül válogathatunk. A tároló mérete attól függ, mennyi zöldhulladék keletkezik a kertben. Tájékozódási alapként: egy kb. 500 m²-es kerthez elegendő egy 1 m³-es komposzttároló.
Ha a teljesen megtelt komposztálót már nem használjuk, érdemes egy második tárolót is felállítani. Nagyobb, 1000 m² feletti kertekhez két-három darab, egyenként 1 m³ űrtartalmú komposztáló ajánlott.
Rétegről rétegre
Miután kiválasztottuk a megfelelő helyet, a tárolót fokozatosan töltjük meg. Az alsó réteg legyen durva ágakból és fadarabokból, ez szolgál drainázsként (vízelvezető rétegként).
Erre jöhetnek váltakozva nedvdús anyagok, mint például a fűnyesedék, és szárazabb, fás részek. A keletkező anyagmennyiséget, legyen az zöld vagy fás, lehet csökkenteni aprítással – például fűnyíróval vagy ágaprítóval. Ez nemcsak helyet spórol, hanem a nagyobb felület révén gyorsítja a bomlást is.
Ha a komposztáló megtelt, pihentetjük, és hagyjuk az anyagot megérni. Az alsó rétegek ekkorra már nagyrészt lebomlottak, míg a felső rétegben még friss növényi anyag található. A bomlási folyamat (rothadás) gyorsítása érdekében 4–6 hónap után érdemes a komposztot átforgatni. Ez az ún. „átmozgatás” fellazítja és szellőzteti az anyagot.
Ha viszont egyéves érlelési időt választunk, nem szükséges az átforgatás, bár az hosszabb ideig tart. Ha az alapanyagok megfelelőek, és elegendő nedvesség és levegő jut a komposztba, a folyamat szinte magától végbemegy.
